Az időjárásálló acélok korrózióállósági tulajdonságai számos alkalmazási területen jobbak, mint más, egyéb szerkezeti acéloké. Az időjárásálló acélok önmagukat védik: a felületi rozsdaréteg szorosan záró oxidréteggé válik, amely lelassítja a korróziós folyamatot. Ezen acélok gazdaságosak, hosszútávú felhasználásra alkalmasak és teljes egészében újrahasznosíthatóak.
Az időjárásálló acélok korrózióálló tulajdonságai számos alkalmazási területen jobbak, mint más, egyéb szerkezeti acéloké. Az acél nem rozsdamentes, éppen ellenkezőleg. Az idő előrehaladtával az acél felületén lassan nemes- rozsda alakul ki, aminek eredményeként a rozsdásodás lelassul. Ezáltal az időjárásálló acélok gazdaságosak, hosszútávú felhasználásra alkalmasak és teljes egészében újrahasznosítható anyagok.
Durvalemezek: melegen hengerelt, normalizáltan hengerelt, vagy kemencében normalizált
Keskenylemezek: irányított hengerelésűek, vagy thermomechanikusan gyártottak.
Továbbá számos, széleskörű előmegmunkálási lehetőség is adott, mint például hajlítás, szelvényezés, lemezleélezés és precíziós vágás.
Durvalemezek esetében az EN 10029 A osztályának megfelelően.
Keskenylemezek az EN 10051 szabvány szerint.
Durvalemezeknél az EN 10163-2 A osztály szerint.
A COR-TEN® egy vizsgálati tétele ugyanabból az anyagösszetételből maximum 40 tonnás mennyiséget jelent tekercs, illetve táblalemez formájában. Minden adagnál egy próbasorozatot végeznek el: szakítószilárdság-próba a minták a hengerlési irányra merőleges próbadarabokon. Ha szükséges Charpy V (KV) ütőmunka tesztet is készíthetnek a hosszanti próbadarabokon. A mintavételi és a vizsgálati eljárást az EN 10025-5:2004 szabvány alá tartozó acélok esetében a szabvány előírásainak megfelelően végzik el. A műbizonylatolás az EN 10204 szabvány szerint történik. Az időjárásálló acélok az EN 10025-5:2004 szabványnak felelnek meg. Az EN 10025-5:2004 szabvány alá tartozó acéloknak kémiai összetétele a szabvány előírtaknak felel meg.
Az időjárásálló acélok sok szerkezetben használhatók anélkül, hogy későbbi felületkezelést szükséges volna, mivel a felület önmagát védi meg. Az időjárásálló acélok esetében meg lehet takarítani az összes felületkezelési költséget, valamint a későbbi javítások, felújítások szükségességét. A festett szerkezetekhez viszonyított költségbeli előnyök még inkább hangsúlyosabbá válnak olyan esetekben, ahol a körülmények miatt folyamatos újrafestés szükséges.
Az időjárásálló acélok lényegesen jobban ellenállnak a légköri korróziónak, mint a hagyományos szerkezeti acélok. Ez az úgynevezett időjárásálló tulajdonság az oxidrétegen, azaz nemesrozsdán, alapszik, amely az acél felületén alakul ki. A patina az ötvözőelemek hatására tömör és szinte áthatolhatatlan falat képez az oxidálódással szemben. Átlagos időjárási körülményeknél a patinaréteg kb. 18-36 hónap alatt alakul ki, attól függően, hogy mennyire nedves, illetve száraz a felület. Eleinte a patina vörösesbarna színű, de az idő előrehaladtával sötétebb árnyalatúvá válik. Ipari környezetben a patina még gyorsabban fejlődik ki és sötétebb, mint a mezőgazdasági területeken. Tengeri, sós levegőn a védő patina kialakulásának ideje a klorid kiválásnak köszönhetően minimális. Szabadtéri alkalmazásoknál, a névleges vastagságra rá kell számolni a korrózió megengedett mértékétét a 4. táblázatban szerint. Még egy további előny említhető: ha a védő patinaréteg már kialakult, akkor a továbbiakban szinte alig történik korrózió. Azaz, az időjárásálló acélok korróziós folyamata nem lineáris.
Annak érdekében, hogy a patinaréteg egyenletes színét biztosítsuk, az acélfelületet az összes szennyeződéstől meg kell tisztítani. A szerves eredetű szennyeződéseket, mint például olaj, védőzsírréteg, lemosással el kell távolítani. A felületi oxidációkat, rozsda, vagy egyéb oxidációkat, szintén el lehet távolítani szemcseszórás, illetve pácolás útján. Ez egyébként a patinaréteg kialakulását is meggyorsítja. A tiszta időjárásálló acél felületén a patina kialakulását megkönnyítendő, megengedhető, hogy a lemez nedves és száraz környezetbe kerüljön, vagy megfelelő savazásos eljárás is alkalmazható. Ajánlott, hogy a jelzések felvitelét krétával, vagy egyéb más vízben oldható anyaggal oldjuk meg.
A szerkezeti részek azon területein, amelyeket közvetlenül nem érnek időjárási behatások, a patina kialakulása nem olyan egyenletes, mint azokon a részeken, ahol száraz-nedves behatások érik az anyagot. Enyhébb színkülönbségek kialakulhatnak olyan részeken, amelyek jelentősebb hőmérsékletingadozásnak vannak kitéve. Erre jó példa az eresz alatti falrész. Az olyan felületeken, amelyek folyamatosan nedvesek, nem alakul ki védőréteg. Ezek például olyan szerkezeti felületek lehetnek, amelyek a talajjal érintkeznek, vagy vízbe merülnek. Ezekben az esetekben ajánlott, hogy az időjárásálló acélok le legyenek festve.
Az időjárásálló acélfelület festésére ugyanaz jellemző, mint a többi hagyományos acél festésére. Az acél különleges ötvözöttségének eredményeképpen, a festékbevonat kétszer hosszabb ideig marad tartós, mint a hagyományos acélok felületén. Ha az időjárásálló acél folyamatosan vízzel érintkezik, általában mindig ajánlott a festése. Az időjárásálló acél használatának előnye nedves körülmények között, a festékbevonat helyi hatásai esetében, hogy a pontkorrózió kialakulása lassabb a hagyományos acélokéhoz viszonyítva.
Az időjárásálló acélok minden hagyományos hegesztési eljárással hegeszthetők. Ajánlott alacsony hidrogéntartalmú hegesztési eljárások és elektródák használata. Hegesztés előtt a patinaréteget el kell távolítani az acél felületéről, egészen a csupasz acélig, a hegesztési varrat mentén körülbelül 10-20 mm szélességig. Szintén ugyanolyan fontos a felületet szennyező összes nedvesség, zsír, olaj és egyéb szennyeződések eltávolítása.
Az időjárásálló acéloknál a karbon egyenértékek kicsit magasabbak, mint az S355-ös szerkezeti acéloknál, amely szükségessé teszi az anyag megfelelő előhevítését. Gyakorlatilag ez a különbség csak a COR-TEN® A és vele megegyező acélminőségre vonatkozik, mivel a kisebb anyagvastagságnak köszönhetően, a foszforral ötvözött acélminőségek általában nem igényelnek magasabb munkahőmérsékletet. Ilyen acélok esetében, 15 mm-es vas-tagság fölött a munkahőmérsékletet 100-200°C közé kell emelni. Többrétegű hegesztés esetén azért, hogy a nagy hőhatású zóna (NHZ) szilárdsága jó maradjon, a különböző rétegek közötti hőmérséklet nem haladhatja meg a 200°C-ot.
Az időjárásálló acélok hidegalakítása ugyanolyan módon történhet, mint az S355-ös szerkezeti acéloknál. A jó minőségű alakítás elérésének fontos követelménye, hogy az acél megmunkálásához, megfelelő színvonalú gépparkkal rendelkezzen a felhasználó. A kopott szerszámok, eszközök, az olajozás hiánya, felületi hibák a lemezfelületen és a sorják eltávolítása mind ronthatja a minőséget. A szemcseszórás szintén kedvezőtlen lehet. A kültéren, hideg körülmények között tárolt lemezeket alakítás előtt melegebb helyen kell tárolni, azért, hogy alakítás előtt elégséges hőmérsékletet érjen el az anyag. Az EN 10025-5:2004 szabvány alá tartozó időjárásálló acélok alakíthatósága megegyezik a szabványban előírtakkal.
Az időjárásálló acélok termikus és mechanikus vágása szinte ugyanolyan módon lehetséges, mint az S355-ös szerkezeti acéloké. Vastag táblalemezek lángvágásakor, a munkahőmérsékletre és a hegesztésre vonatkozó ajánlásokat lehet útmutatóként használni. A COR-TEN® A, és a vele ekvivalens acélok általában vékonyak, ezért termikus vágás esetén nem igényelnek magasabb munkahőmérsékletet. A vágási sebesség lassítása és a munkahőmérséklet növelése hasonló hatással vannak a vágásra: a vágási pont hűlési sebessége lecsökken, és ez megnöveli a termikus repedések kialakulásának kockázatát. Az időjárásálló acélok használatánál megjegyzendő, hogy ha kültéri tárolásból, hidegből melegebb, fedett helyre hozzák be a lemezeket, mechanikus vágás előtt elégséges idő kell a felmelegedéshez